Tévesen hisszük azt, hogy bennünket biztosan elkerül az aranyérbetegség: a magyar lakosság csaknem háromnegyede találkozik az élete során aranyeres tünetekkel, azaz szinte biztos, hogy valamilyen formában találkozunk a problémával.

Előfordulhat, hogy a székletürítést vérzés kíséri vagy valamilyen duzzanat jelenik meg a végbél körül, de vannak olyan esetek is, mikor az aranyérbetegség rejtve marad.

Aranyere minden embernek van: így hívják a végbélnyálkahártya alatt található érköteget, ami a széklettartási képesség egyik fontos eleme. Aranyérbetegségről beszélünk akkor, ha az itt található erek megduzzadnak, kifordulnak, és ezzel különféle panaszokat, kellemetlen tüneteket okoznak. Ennek különféle típusai lehetnek: belső aranyér, külső aranyeres csomó, panaszos vagy panaszmentes elváltozás.

A betegség hátterében többféle ok húzódhat, ilyenek például a velünk született, örökölt genetikai tulajdonságok (kötőszöveti gyengeség, más vénás betegségek), ha a családban előfordult a betegség a felmenőink között, akkor nagy eséllyel mi sem kerülhetjük el – bár helyes életmóddal, időben megkezdett kezeléssel jelentősen csökkenhetjük a panaszok gyakoriságát, erősségét. Az örökletes hajlam mellett rengeteget számítanak az úgynevezett környezeti tényezők, főként az életmódunk. A sokakra jellemző alacsony mennyiségű folyadékfogyasztás, rostszegény táplálkozás szinte egyenes utat jelent a rendszertelen, erőlködéssel járó székeléshez, amely a végbélben található erek előboltosulásához, később aranyeres panaszok kialakulásához vezethet. Érdemes rostban gazdag ételeket választani, napi 2-3 liter folyadékot fogyasztani, és nem szabad elhanyagolni a rendszeres mozgást sem.

Scroll to Top